- συν-οίκησις
συν-οίκησις, ἡ, das Zusammenwohnen, -leben; bes. in der Ehe, die Ehe, Her. 1, 196; παίδων ἕνεκα τὴν συνοίκησιν ποιεῖσϑαι, Plat. Legg. XI, 930 a, u. öfter.
http://www.zeno.org/Pape-1880.
συν-οίκησις, ἡ, das Zusammenwohnen, -leben; bes. in der Ehe, die Ehe, Her. 1, 196; παίδων ἕνεκα τὴν συνοίκησιν ποιεῖσϑαι, Plat. Legg. XI, 930 a, u. öfter.
http://www.zeno.org/Pape-1880.